Be kell vallanom egy ideje már újra Magyarországon élek, de a szürke téli napokon egy picit nosztalgiáztam és a régi képeket nézegetve eszembe jutott, hogy maradt még jó pár említésre méltó hely, amit szívesen megosztanék olvasóimmal.  
Személyes rangsoromban az első, amiről mindenképpen írni szeretnék az Lapa de Santa Margarida. Vannak, akik spirituàlis helyként emlegetik, mint a születès helye. És valóban, a tengerparti barlang sötétsége, az óceán konstans morajlàsa biztosan egy màsik dimenzióba repít minket. Gyönyörű, verőfènyes nyàri napon làtogattam meg a barlangot és már az odavezető út is különleges volt: több, mint 200 lépcsőfokot lefelé kell megtenni az úton, ahol csak a kabócák éneke törte meg a csendet. Egy lélekkel sem találkoztam.
A kápolna története a XVII. századból eredeztethető, sok történet kapcsolódik hozzá: kalózokról, menekülő keresztèny halászokról is szól a monda. Számomra még érdekesebb, miért pont Szent Margitról kapta a nevét. Sokan úgy vélik a barlang sötètje az anyamèhre emlékeztet ès ahogy az óceàn felé a sziklàkra kilépünk a barlangból, azzal mi is újjà  születünk. Szent Margit pedig a terhes nők védőszentje. A barlang hátsó részében kis oltàron Szent Antal kèpe làtható, melyet kegytàrgyak, a szenteknek felajànlott ajàndékok, képek ölelnek körbe. Kètsèg kívül adrenalin löket az itt tartózkodàs, különleges energiàk àramlanak itt.

Bárcsak a képes beszàmoló vissza tudnà adni az itt tapasztaltakat! Remélem, kedvet kaptok, hogy ide is ellàtogassatok!

Ha már az óceán közelében vagyunk, érdemes megnézni, mik laknak a vízfelszín alatt. Erre egy túl forró nyári vagy egy esős téli napon szuper programokat kínál Lisszabon: két helyet is szívből tudok ajánlani és a következő posztokban néhány hasznos információt szeretnék átadni.

Ha portugál kisváros, akkor Setubal az abszolút befutó. Mérete és lakossága körülbelül, mint Debrecené, és még testvérvárosok is.

Érdekesség, hogy a monda szerint nevét Noé unokájáról, Tubálról kapta. Nem lehet eltévedni benne, egy élmény a belváros szűk utcáin kalandozni, a trójai öböl egy karnyújtásnyira, látványosságokban is bővelkedik és Lisszabontól alig 45 perce van, ha vonattal érkeztek. Vegyünk sorra, milyen látnivalókat érdemes megnézni:

-A városi piac tele van finomabbnál-finomabb zöldségekkel, gyümölcsökkel és híres a friss haláruról és tenger gyümölcseiről is. Olyan portékákat kaphatsz lencsevégre vagy éppen tehetsz kosaradba, ami nem sok helyen jön velünk szembe: számomra a kardhal volt a legmeglepőbb.

-Gyönyörű a város közepén elterülő park is. 

-Convento de Jesus: mindenképpen be kell térni ebbe a XV.  században épült, Manuelista stílusú templomba, ami nevezetes a vörös, kőből faragott, csavart oszlopairól.

-Forte de São Filipe: a város és a Sado folyó torkolatának védőbástyáját is érdemes meglátogatni. Építését II. Filipe spanyol uralkodó rendelte, s rendeltetése többek között a portugál partvidék védelme volt az észak-európai és afrikai kalózok támadásától. A mai, boldog békeidőkben a városra és az öbölre néző panorámában gyönyörködhetünk. A kis Joanine kápolnában pedig a híres portugál csempék köszönnek vissza ránk.

Alább pedig a képes beszámoló kedvenc városomról:

Jó utat!

Gabi

Évzáró bejegyzésemben a legautentikusabb élményemet szeretném megosztani veletek. Turistáknak sehol sincs nyoma, az útikönyvek se nagyon említik Cova do Vaport vagy Trafariat. Épp ez a titokzatosság vonzott a Tajo folyó túloldalára. Az utam is kalandos lett, mert a kompozás után sétára indultam, ami útólag picit vakmerő vállalkozás volt: a szegénynegyed mellett elhaladva kissé nyomasztó érzésem volt.

Mindezt leszámítva különleges élmény volt a helyi halászokat figyelni, a falu kis utcáiban a kagylóval kirakott kerítéseket, vagy a kézzel kovácsolt kapukat megcsodálni. Kreatív nép a portugál! A parton ücsörögni, szippantani egy nagyot a sós permetből, napozni egyet pedig egyenesen kötelező! Cova do Vaportól sétálhattok az óceánparton tovább São João érintésével Costa da Caparica-ra. A kedvenc óceánpartomat sem szabad kihagyni, ha erre fúj titeket a szél: https://portugaliagyongyszemei.blog.hu/tags/Costa_da_Caparica.

Jövőre még folytatódik az élménybeszámoló!

Jó egészséget, boldogságot, portugál utazásban gazdag 2024-t kívánok Nektek! 

Egy kisebb pihenő után térek vissza hozzátok, mert még akad pár gyöngyszem a tarsolyomban, amit szívesen megosztok veletek.

Ha jelzőkkel szeretném illetni a kedvenc portugál településeimet, akkor Lisszabon csodás és a tőle alig 20 percre fekvő Cascais tüneményes. Ahányszor ott jártam, mindig az az érzés fogott el, mintha egy film díszletében sétálnék. A képek, amiket itt lőttem, mintha az utazási katalógusokból lennének kivágva. Pedig nem! Megcsíptem magam és rádöbbentem ez a sok szépség, ami körbevesz, mind valóság.

Cascais történetéből talán azt érdemes kiemelni, hogy a lisszaboni arisztokrácia nyári rezidenciája volt a 19. században és jó pár évvel később, amikor az európai túristák is felfedezték Portugáliát, hamar népszerű úticél lett. Először még felkapottabb is volt, mint a főváros.

Nem véletlenül!

Alig, hogy leszállunk a vonatról, 10 perc séta és a kis utcák mögött megbúvó Praia de Rainha-n mártózhatunk az óceán sós vizében.

Útunkat tovább folytatva érünk el a kikötőhöz, majd tovább haladva látványosságok sora vár minket.

- Világítotorony (Farol Museu de Santa Marta)

- A Museu Condes de Castro Guimarães egy palota, amelynek lábait dagály idején az óceán mossa. A múzeum híres  művészeti gyűjteményéről, valamint könyvtáráról, amely egy 1505-ös kéziratot is magáénak tudhat.

- A közeli parkban (Parque Marechal Carmona) érdemes egy kis kápolnára is pillantást vetni.

- Nem szabad kihagyni a Casa Museu de Santa Maria-t sem, amely mediterrán építészeti stílusáról nevezetes ház tele természetes fénnyel, gyönyörű festett csempékkel, díszes famennyezettel.

Ha mindenhova betérünk nagyon sok mindent csipegethetünk a portugál történelemről és kultúráról. Kifejezetten ajánlom ezt a kirándulást minden hónap első vasárnapján, amikor ingyenes a belépés több múzeumba és a műemlékek is díjtalanul látogathatóak.

A táj, a város, a sok zöld övezet minden szögből elragadó, nem tudod megállni, hogy ne fotózz szinte percenként. 

Újra és újra visszatérni Cabo da Roca-ra felemelő érzés: itt, a kontinentális Európa legnyugatibb pontjánál állhatunk, magunk mögött hagyva rohanó világunk gondjait, hallgatva, hogy az óceán robajló hullámai hogyan próbálják ostromolni a 140 m magas sziklafalakat. Ez a hely nagyon vegyes érzéseket vált ki belőlem: felkavaró, mert egyszerre érzek félelmet és a végtelen kékség megismerésére irányuló kivancsiságot is.

Cabo da Roca körülbelül 17 km-re van Sintratól, az itt található világítótorony 1772-ben épült és ez a második legrégebbi a portugál tengerparton. A kőkereszt is jól ismert szimbóluma eme pontnak, amelybe Luís de Camões költeményének egy mondatát vésték: "Itt... ahol véget ér a szárazföld és kezdődik a tenger...".

A lehengerlő kilátás mellett gazdag növény- és állatvilága is. Érdemes korán érkezni és akkor még a közeli partokra is túrázhatunk egyet, például a Medve partra (Praia da Ursa): https://portugaliagyongyszemei.blog.hu/tags/Praia_da_Ursa. 

Campo Grande, a lisszaboni 'Városliget', óriási zöld felülete és csónakázó tava mellett egy különleges parkkal is vár minket. A 2010-ben felavatott Jardim Bordallo Pinheiro, azon nem mindennapi kertek egyike, ahol  a híres kerámikus, Bordallo Pinheiro, alkotásait is megcsodálhatjuk.

Körülbelül 1200 darabos a gyűjtemény, a kisebb-nagyobb állatszobrok beleolvadnak a környezetbe mindezzel egyedülálló élményben részesítik az ide látogatót. A fákról csimpaszkodó majmok, a sövényen kúszó kígyó, a falakon mászó csigák, a szökőkútban fürdő homárok, rákok, csikóhalak álomszerűvé varázsolják a helyet, ami garantált kikapcsolódást nyújt nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is.

A város eme zöld oázisában jó megpihenni is, inni egy finom kávét vagy csak figyelni az itt lakó pávák mindennapjait.

A kertbe a belépés ingyenes, keddtől vasárnapig 10:00 és 18:00 között látogatható és ha már erre jártok, ajánlom a múzeum megtekintését is, ami Campo Grande szemközti oldalán található.

Insta: #_portugaliagyongyszemei_

Praia da Figueirinha látványa teljesen levett a lábamról. Az elragadtatásom oka többek között azzal is magyarázható, hogy ez a strand is az arrabidai paradicsom egyike. Akkora homokdűne van itt, ahol bőven van hely mindenkinek. Továbbá szerencsére elég szélvédett, az óceán hullámai lágyan mossák a partot.

A választék igen széles, ha programot keresünk a szabadidő eltöltésére: akinek több kell, mint az Atlanti-óceán sós vízében való úszkálás, bérelhet vízibiciklit, SUP-t, kajakot, lehet strandröpizni, ehetünk-ihatunk a vendéglátó egységekben. A partot vízimentők figyelik, van mosdó-zuhanyzó, minden komfortunk adott.

Eljutni nem olyan könnyű erre a partra, mert a sziklaomlás veszélye miatt igen csak megbolygatták a menetrendet idén. 

Elfeledett látnivaló Quinta nova de assuncao, ahol a festett csempék nem mindennapi kreációiból szemezgethettek. Majdcsak azt mondhatom, a madár se jár erre: kevesen ismerik és sajnos kissé feledésbe merült nevezetesség Sintra régióban: maga az épület nem látogatható, de hatalmas kertje, szökőkútjai, kagyló berakásos faldíszei, pavilonjai arról árulkodnak, hogy egykor nagy lehetett itt a pezsgés.
A neoklasszicista kúriát egy portugál kereskedő, João Maria da Silva Rego, építtette 1860-ban, s a birtok ma már Sintra önkormányzatának tulajdonában van. Ingyen látogatható, nyitvatartása áprilistól szeptemberig 10-19, októbertől márciusig 10-18. A kertben asztalok és padok is találhatók, akár piknikezni is lehet itt egyet.

Jó időtöltést!

Ha azt mondom, ez a 15 km hosszú óceánpart szívem közepe Portugáliában, akkor röviden össze is foglaltam a lényeget. A település Costa da Caparica, ahonnan Fonte da Telha irányába indulva az aranyló homokban sétálhatunk az urbán parttól olyan partszakasz felé, ahol csak a madár jár. A legszebb naplemente, a leglágyabb hullámok lelőhelye ez a strand, nyáron és télen is megannyi lehetőséget kínál az idő eltöltésére: szörfiskolák, kávézók, éttermek, halászhajók, kicsiknek játszótér, a szokásos parti bazárok, ugrálás a hullámokban, napozás a parton.

S ha azt hinnéd télen nem lehet itt semmit sem csinálni, kérlek hadd cáfoljalak meg: egy jó séta nekem mindig segít kitisztítani a gondolataimat. Bizonyított, hogy az óceán hullámzásának hangja aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, s lelassítva az agyműködést elősegíti az ellazulást. Ráadásul apály idején nagyon különleges kagylókra, csigákra bukkanhattok itt.