A csaknem függőleges sziklafalak letaglóztak, amikor Praia da Magoitora érkeztem. A különböző kőzetrétegek évmilliókkal ezelőtt alakultak ki, amikor a tenger szintje még jóval magasabb volt, én percekig bámulva néztem a természet csodáját. A part menti sziklafal egy részén fapallós ösvény van kialakítva, vagy kellemes lejtős rámpán is lejuthatunk a partra. Innen kavicsos úton a part mögötti sziklafal tetejére is feltúrázhatunk, de nem titkolom, hogy a hegymenet megszaporítja pulzusotokat. Aranyhomok, türkizkék és kissé viharos víz minden környékbeli strand sajátossága: nyáron vonzó, mert viszonylag távol esik a főbb turista célpontoktól, a téli időszakban pedig remek kirándulási lehetőséget kínál.

Sintra partjai újra és újra elcsábítanak. De ki tud ellenállni ilyen látványnak?

Nem hinné az ember fia, hogy vannak még eldugott, felfedezetlen szegletek egy olyan népszerű városban, mint Lisszabon. Úgy tűnik, Tapada da Ajuda a ritka kivétel. Ez a több mint 100 hektáron elterülő botanikus kert otthont ad egy obszervatóriumnak (ez sajnos nem látogatható), az Agrártudományi Egyetemnek, gyönyörű kiállítási pavilonnak, több mint kétszáz növény- és állatfajnak. Legmagasabb pontjáról (134 m) hatalmas panoráma nyílik a Tejo folyóra. Műúton és kisebb sétányokon bő két órán át is lehet élvezni az üde zöldet, a madarak csivitelését, csodálni a különleges növényeket. Feltöltődve és nagyon kellemes élménnyel gazdagodva hagytam el a parkot. Ide még biztosan visszatérek! Ha Lisszabonban jársz, ne hagyd ki semmiképpen!

Különleges bája van Sesimbrának: valahogy a rendezett utcák, kedves helybeliek, parányi éttermek/kávézók olyan energiákkal töltenek fel, amit más portugál települések még nem adtak. Viszonylag korán reggel érkeztem, a buszállomástól egyenesen az óceán partra vezetett az utam és elakadt bennem a szó. Vau, a felkelő nap sugarai bearanyoztak, egy gyors kagylógyűjtést is beiktattam a programba a parton és indultam is a kis utcákba felfedezni a helyi boltokat, inni egy jó kávét, enni egy finom sütit, barangolni a dimbes-dombos Sesimbrában. Nem szabad elsietni a nézelődést, a part menti sétányról érdemes egy kitérőt tenni a Praia da Califórnián található erődbe, majd a sétányon tovább haladva az út egészen a kikötőig vezet. A faluból hegymenetnek indulva remek óceáni kilátópontok vannak. Délután pedig érdemes a naplementét megvárni, tökéletes zárása egy fenséges sesimbrai napnak.

Bakancslistám egy újabb pontja lett kilőve szombaton, a kirándulásom célpontja Praia do Meco volt. Az élmény egyszerűen meseszerű: ameddig a szem ellát aranyló, homokos part, a strand nevezetes az óriási dűnékről, melyekből különlegessége fakad. Megmászásukhoz kell egy kis erőfeszítés, de az meghozza gyümölcsét, mert nagyszerű a kilátás az óceánra.  Nyáron is közkedvelt: a part tágas, sok helyen említik, hogy felkapott, de még sem zsúfolt, minden szolgáltatás (mosdó, zuhanyzó, éttermek, sportolási lehetőség) elérhető, vannak vízimentők, de vigyázni kell az erős hullámzással.

Korábban tömegközlekedéssel nem volt egyszerű eljutni ide, de amióta a Carris Metropolitana megreformálta a menetrendet, autó nélkül is bátran nekivághatunk a part felfedezésének. Navagante kártyával havi bérletünk még ide is érvényes. :)

Instagram: _portugaliagyongyszemei_

Jó ideje tervezgettem ezt az utat, de az időjárás sokszor közbeszólt. Ezen a hétvégén végre nem akadályozott sem az eső, sem a szél, és eljutottam Nazaréba. Egy kedves, kis halászváros megannyi attrakcióval:

• Október és február között Európa legnagyobb hullámait lehet Nazaréban levadászni, ami a szörfösöknek külön kihívás. Egy tenger alatti kanyon (5000 méter mely) húzódik a partvonal közelében, aminek köszönhetően gigantikus hullámok korbácsolódnak itt (a valaha meglovagolt legnagyobb hullám 26.21 m volt). Télen szörfparadicsom, nyáron a hosszan elnyúló homokos partja miatt közkedvelt üdülőhely;
• Régmúltra tekint vissza a halászat és a szárított hal készítés, s fontos szerepet játszik mind a mai napig a hagyományőrzés. Praia da Norte strandjánál a kíváncsi turisták is megfigyelhetik a folyamatokat, még kóstolásra is van lehetőség;
• a város párhuzamos, szűk utcácskáin érdemes egy hosszú sétát tenni;
• az egykori Sítio kis faluba siklón (retúrjegy ára 4 EUR) keresztül juthatunk fel, melyből észbontó kilátás nyílik a városra és az óceánra;
• a szikla tetején fekvő városrészen nem szabad kihagyni az 1182-ben épült templom látogatását, melyet Szűz Mária tiszteletére építettek;
• innen pedig már csak karnyújtásnyira fekszik a bámulatos kilátó, Miradouro do Suberco.

Jöjjön a képes beszámoló is:

Különleges hely Portugália több szempontból is: Lisszabontól egy órányira a pokol kapujánál álldogálhatunk. A hullámok ereje által a sziklákba vájt boltív és barlang neve Boca do Inferno, amelynek fordítása ez a talányos, de kissé hátborzongató elnevezés. Főleg a téli, kora tavaszi hónapokban olyan erős hullámok csapnak ki a parta, a sziklák közé, hogy tényleg libabőrös lesz az ember fia/lánya. Viszont a szélcsendes, nyári, őszi időszakban is varázslatos a táj, főleg a naplemente fényeiben. Cascaistól 1 kilométerre, kellemes sétával vagy busszal is megközelíthető a termeszét e látványos csodája.

Nem, nem telhet el sok idő, amíg újra visszaterek az óceánhoz. Hétvégi rutinom része kell, hogy legyen egy új part felfeldezese, visszateres a legkedvesebbekhez. Portugál landolásom után az első állomások között volt Praia do Guincho, ez a szörfösök által közkedvelt strand, ahol nem nagyon lehet szélcsendes időben érkezni. Hosszú homokos part, a közelben a guinchoi erőd, csodálatos látvány az óceánra, óriás hullámok: számomra nem is kell ennél több.

Az Ajuda palota tőszomszédságában egy pazar botanikus kert rejtőzik, én magam sem hallottam róla, amíg a palotát meg nem látogattam és itt nem ajánlották figyelmembe. Ezen a helyen üdítő eltölteni egy kis időt a díszes sétányok, szökőkutak között: megannyi páva kíséretében sétálhatunk egy nagyot, élvezhetjük a kilátást az Április 25. hídra, olvashatunk egy jó könyvet, kinek, mi okoz örömöt . A kert felső szintje pedig a növénytani gyűjteménynek ad otthont, ahol a park 1768-as alapításakor több mint 5000 növényfajt ültettek a világ minden pontjából. Mára sajnos ez a szám leapadt, mindezek ellenére szívből ajánlom ezt a kis ’rekreációs’ sarkot a Belém negyedtől pár percre.

Praia da Ursa után itt láttam a legkülönlegesebb szikla képződményeket, órák hosszat lehet gyönyörködni a tájban, hallgatni az óceán sosem szűnő morajlását. Ráadásul a strand mögött húzódó sziklafalra fel lehet túrázni, ahonnan olyan kilátás van az óceánra, hogy extrát üt a szív és nem tudok rá más szót használni, mint hogy észbontó.
A homokos part hosszan elnyúlik, erős a hullámzás még szélcsendes időben is, a sziklákból képződő kapu pedig védjegye a strandnak, legtöbben erről ismerik. Autóval érkezőknek van parkoló, az étterem a nyári szezonon kívül is nyitva. Bár strandszezonbanban nem jutottam el ide, de értesüléseim szerint őrzött és zuhanyzási lehetőséget is biztosítanak.

A buszmagallotol 1,9 km-t kell megtenni enyhe lejtmenetben, ami könnyen megy. Visszafele mar kicsit faraszto turazni, de ha jo kondiban vagy, nem okozhat gondot. Érdemes körbe nézni Almoçagemeben is, egy csendes, szerethető kis falu finom kávéval a helyi presszóban. �

Magam mögött hagytam Lisszabont és egy békés helyet keresve indultam el a panoráma kilátást ígérő lifthez, Elevador Panorâmico da Boca do Ventohoz. A lift a Tejo partján lévő kertet köti össze a szirttetőn fekvő Almada Velhával. A lift lábánál a folyóra néző kilátással vendéglátóhelyek, pár méterrel odébb piknikezesre kiváló park biztosítja a garantált kikapcsolódást. Használata ingyenes, minden nap 10:00 es 21:00 között üzemel és egy őr kíséretben tesszük meg az 50 m szintemelkedést, A szirt tetejéről órák hosszat lehet ábrándozni: ha valaki esetleg megunná a Tejo folyó, az Április 25. híd vagy Lisszabon látképet, barangolhat Almada parányi utcain, ahol igazán lokálnak érezhetjük magunkat, nem sok turista jár errefelé.

Szokás szerint jöjjenek is a képek!